Zokni a csilláron

Az Újév apropóján talán sokan tettetek különféle „fogadalmakat”, leszokásról, átszokásról, rászokásról. Ami engem illet, én a fogadalom szót sosem használom a saját esetemben. Helyette szeretem inkább az „eljött a szükségszerű változások ideje” barátságos szókapcsolatot alkalmazni… laugh A „fogadalom” kifejezésnek számomra olyan erős és korlátozó hangulata van, hogy a szokások változtatását illetően inkább ELHATÁROZÁSról beszélnék. yes

Ha egyetértetek azzal a feltevésemmel, hogy új szokások kialakításához cca. 3 hét szükséges, akkor Ti, akik ezeket az elhatározásokat megtettétek mondjuk Újévkor, mostanra már a „próbaidőtök” végén jártok. Legyen szó akár újévhez kötött, akár spontán változtatási szándékról, az eredményekkelteljes vagy részleges megvalósulás illetve részleges vagy tökéletes kudarcelőbb-utóbb szembe kell néznünk. Tehát, ha már egyszer elkezdünk valamit, akkor azt csináljuk végig rendesen!cool

A szokások változtatásának kérdése - gyermekes családok egyik RENDszeres problémája lévén - a REND(tartás) kapcsán merült fel bennem. Úgy éreztem, e témán keresztül érdemes átgondolni az eredményes változásokhoz vezető utat, bízván abban, hogy esetleg segítségére lehetek néhány lelkiismeretével küzdő szülőtársamnak crying A RENDtartással kapcsolatos feladat és probléma egyike – hála az égnek angel - a folyamatosan tanulható dolgoknak.

A REND általában mást jelent felnőtt és gyerek számára, (még felnőtt-felnőtt között is óriási szokásbeli és igénybeli különbségek adódhatnak) és talán napi szinten azzal küzdenek a legtöbben, hogyan tanítsák meg annak a „nyavalyás kölyöknek” angry hogyan tartson már végre rendet maga körül, illetve, hogy egyáltalán TARTSON, már mindegy is, hogy milyet, csak tartson valamilyet!!!

Nekünk, felnőtteknek már egyértelmű, hogy amilyen a lelkünk belső rendje, olyan a fizikai külső rendünk, és tudjuk magunkat kontrollálni, ha kissé elhanyagoltuk a dolgainkat. A gyerekekkel azonban más a helyzet, hiszen az ő esetükben arról van szó, hogy meg kell tanulniuk egy fizikai tevékenység-sorozatot, ami egy rendszerező gondolkodásmóddal párosul. Ez már önmagában sem egyszerű feladat. S ha azt nézzük, hogy mindez a FELADAT gyermeki létük lényegével – a SZABADSÁGGAL, a JÁTÉKOSSÁGGAL hogyan fér össze, nos, elismerhetjük, egyikünknek sincs könnyű dolga – sem a gyereknek, sem a felnőttnek.

Mit várunk el a gyerektől? Hogy vegyen példát, másoljon, utánozzon – TEGYEN RENDET!

Mit kérünk a gyerektől? Hogy segítsen, vállaljon részt – TEGYEN MÁR LEGALÁBB A SAJÁT SZOBÁJÁBAN RENDET!

Mire neveljük a gyereket? Hogy nézzen már szét végre maga körül, elvesznek így a cuccai, és kitakarítani se lehet a kupitól, MOSTMÁR TÉNYLEG TEGYEN RENDET!

 

És hol van Ő? Ő mit vár el tőlünk?

  • Hogy hagyjuk békén a saját cuccai között.
  • Hogy értsük már meg, hogy neki így jó, neki EZ A REND.
  • Hogy lehessen övé is a lakás, és ne legyenek útban a játékai.
  • Hogy neki a váza van útban, meg a fotel, mert épp ott fut legjobban a Hot Wheels.

Meddig megyünk el a kérésben, a parancsolásban, a ráhagyásban, a hegyi beszédben? Hogyan tanítsuk meg neki? Hogyan értessük meg vele? Hogyan segítsünk neki, hogy JÓ SZOKÁSÁVÁ VÁLJON rendet tenni, elpakolni, és a saját rendjét kialakítani? Hogyan vegyük rá, hogy megmozduljon? Hogyan jutalmazzuk meg érte? Egyáltalán, hogy építsük fel a REND - STRATÉGIÁT, hogy a nyúl is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon?

1. Legelőször figyeljük meg, mit csinál, mik a szokásai. Pl. Óvodában rendet tesz maga után, de otthon esze ágában sincs? Bevágja az iskolatáskát a sarokba, de a távirányítós autók elvágólag állnak a polcon? Alapvető dolgokat megteszi-e egyáltalán (tányérlepakolás, papírzsepi-kidobás)

- A zokni hogy kerül a csillárra fiam? 
- Játszottunk.
cheeky kaján vigyor - figyelemfelkeltés, vagy csak ereszd-el-a-hajamat effektus?

Motivált-e a segítségnyújtásban? Menekül-e a saját szobájából „terjeszkedési szándékkal”, vagy jól érzi a káoszában magát? Unatkozik-e a rendetlenségben? Zavarja-e a túlzott rend?

Ha ezekre a kérdésekre egyértelműen olyan válaszokat tudunk adni önmagunknak, amelyből az derül ki, hogy van egy kisebbfajta rendetlenség a gyerek körül, de ő ettől még jól van, akkor először is nyugodjuk meg, és egyszerűsítsük le a problémát. Valójában arról van szó, hogy csak bennünket zavar az, amit körülötte látunk - az esetek döntő többségében erről van szó -, és aggódunk, hogy majd így nő fel, ebben a feje tetejére állt világban. Ez persze nem így van. Előbb-utóbb rájön a dolgokra magától is, és a fejlődése során megtanulja, hogy miben érzi jól magát, és akkor kialakul a saját rendje. Mindennek ellenére persze a saját igényeinket is tiszteltben kell tartatni vele - a hangsúly az egyensúlyon van.

Ha a fenti kérdésekre olyan válaszokat kapunk, amelyekből az derül ki, hogy gyermekünk önmaga sem érzi jól magát abban, ami körülveszi, akkor az már azt jelenti, hogy komolyan a tettek mezejére kell lépnünk.

2. Kérdezzük meg, jól érzi-e így magát?

Ha nem talál valamit, elmagyarázzuk az okát, de nem segítünk keresni… - sad szomorú lesz – előbb-utóbb pakol, mert meg akarja találni.

Ha nem viszi ki a szennyest a szennyestartóba, nem mosunk rá. - blushbosszankodni fog – de előbb-utóbb kiviszi, mert meztelenül nem akar majd kimenni az utcára.

Ha széthagyja az uzsonnát, jönni fognak a szobájába a hangyák, és megcsipkedik - frownaggódni fog – fel kell takarítania önmaga után.

Ha eltörik egy alkatrész, mert ráléptünk, sajnálatunkat fejezzük ki, de nem pótoljuk – angrydühös lesz – de többet nem teszi a földre…

Sőt, ha a széthagyás következtében elromlik vagy megsérül valami, felajánlhatjuk, hogy a zsebpénzéből megveheti. – crying ideges lesz, mert már régóta gyűjt arra a spéci doboz legora, és most áldozatot kell hoznia.

Sőt, ha a széthagyás következtében nem tudunk kitakarítani, jönnek az atkák, amelyekről elég néhány elrettentő fotót mutogatni surprise - undorodni fog, és azonnal elpakol, hogy kitakaríthassunk.

Ha ezeket az érzéseket – amelyek a rendetlensége következtében bennünk is felébrednek - kicsit felpiszkáljuk benne, előbb utóbb megérti a problémát, megszűnik a tiltakozás, és magától rendet fog tenni, ebből fogja megérteni, hogy önmaga miatt csinálja, nem azért mert MI AZT MONDTUK NEKI, hogy csinálja meg. Azért fogja megtenni, mert JÓL AKARJA majd magát érezni.

3. Figyeljünk oda, hogy reális legyen az elvárásunk!

A fizikai gyakorlatsor megtanulása lényegében nyilván nem okozhat gondot: lehajolok, felveszem és odaviszem a helyére yes A legtöbb gyerek azért nem szeret rendet tenni, mert nem látja át a feladatot, nem tud még rendszerezni, adott esetben annyi játéka, illetve annyi féle játéka van, hogy azt sem tudja, hol kezdje, és nem látja a végét, hogy ezt meddig kell még csinálnia??? Mikor lesz REND anya szerint? Pontosan? Tehát ez, a REND pontos megfogalmazása, és a munkaszervezés az, amit ha okosan megtanítunk neki, szeretni fogja, mert látja, hogy hatékonyan megy a munka. Módszeresen tanítsuk meg csoportosítani, logikusan összegyűjteni a játékokat, illetve hívjuk fel a figyelmét a folyamatok befejezésére. Az elvárásunk nem baj, ha kicsit magasabban van – hiszen ez gyakran húzóerő, de mindig legyünk tekintettel a korára, a képességeire.

4. Mutassunk különböző példákat, mások hogyan csinálják – annak érdekében, hogy legyen választási lehetősége, és érezhesse, van beleszólása a saját rendjének kialakításában. Vendégségek alkalmával remek lehetőség nyílik mások szokásainak megfigyelésére, és valljuk be őszintén, mi, felnőttek is sokat tudunk így tanulni egymástól. A gyerekek pont így működnek. Ráadásul imádni fogják, ha a legjobb barátjáéhoz hasonló dobozba kerülnek mondjuk a geomag kollekciók heart és még büszke is lesz rá!

5. Motiváljuk a segítségre, ösztönözzük a kitartását, jutalmazzuk, de hívjuk fel a figyelmét a hiányosságokra.

Ez a stratégiai lépés – mint minden más esetben – ilyenkor is kihagyhatatlan. Ha nehezen indul a munka, kezdetben besegítünk egy keveset, de aztán próbáljuk meg engedni őt érvényesülni enlightened Ha valamiben hiány mutatkozik, azt mindig csak finoman – rávezetéssel jelezzük, nehogy leromboljuk azt, amit ő már felépített magában. Alapvető dolog, hogy a jól elvégzett munka után megdicsérjük, jutalmazzuk, és építsük az önbizalmát.

6. Legvégül örüljünk az eredménynek! Hangsúlyozzuk, hogy így milyen jól érzi mindenki magát, és máris sokkal boldogabban lehet játszani, alkotni, kibontakozni, együtt lenni, ha MINDENKI jól érzi magát, mert kompromisszum született a RENDet illetően.

Ezeket átgondolva és elkezdve kialakulnak új szokások, azt vesszük észre, hogy már el is telt a 3 hét…, hogy szépen megoldódott a kérdés, és már nem vitatkozunk annyit a REND kérdésen.

Tartsuk tiszteletben az GYERMEKÜNK RENDJÉT és Ő is tiszteletben fogja tartani a MI RENDÜNKET. Higgyük el, a két igényszint előbb-utóbb találkozik egymással.

Jó pakolászást cheeky