A BOLDOG ANYA

Csemeténk erdei iskolában volt négy napig. Négy nap, három éjszaka teljes ellátással. Csodás vidéki környezet, változatos programok, kellemes osztálytársaság, kiváló pedagógusok. Jól hangzik, ugye?  Én pedig elhatároztam, hogy tevékeny és hatékony leszek, takarítok, rendet rakok, felszámolom a káosz utolsó védelmi bástyáit, elpakolom a nyári cuccokat és előveszem a téliekét. Van rá három szabad estém. Jól hangzik, ugye? surpriseElmesélem, hogy történt.

Első nap, első este - Krónikus rendrakás estéje: Első este el is kezdtem egy pirinkó rendrakást, éppen megfelelő mennyiségű és minőségű takarítást, pindurka káosz-felszámolást. Tökéletesen elégedett voltam magammal annak ellenére, vagy éppen azért, mert nem voltam maximalista. Pontosan éreztem mit és mennyit kell tennem ahhoz, hogy éppen elérjem azt a szintet, amit még éppen elbírok, de kellőképpen látványos hatást és eredményt érjek el vele.  Ami ez után következett, az tökéletesen ellentétes volt az előzőleg gondosan összeállított tervrendszerrel. Elindultam a lejtőn. Lefelé.devil

Második nap, második este - Dőzs, daj-daj és tivornya estéje: Hirtelen ötlettől vezérelve, úgy gondoltam körbekérdezek pár kedves szülő- és sorstársat, hogyan bírják a gyerekmentesebb órákat, napokat. Már a szülőkkel való meghitt, baráti, sőt vidám kommunikáció gondolatára kéjes vigyor ült ki az arcomra, jóllakott napközis elégedettségével döltem hátra.

A szülőkkel való maximálisan hatékony egyeztetés eredményeképpen ahogy leszállt az est, egyszer csak ott találtuk magunkat egy kedves kis étteremben, ahol ettünk is pár falatot (leves, második, harmadik), és ittunk is pár kortyot (aperitif, bor, sör, pálinka, ebben a sorrendben). Kis összejövetelünk célja kizárólag búfelejtés és hiánypótlás volt, az otthontól távol szakadt gyermekek utáni meddő vágyakozás leküzdésére irányult. Az, hogy külső szemlélőnek társaságunk hangulata az egekbe szökni látszott, csak a véletlen műve lehetett. A szomszéd asztalok felöl - harsány és hangos kacagásunk valamint egymást túlkiabálni próbáló poénbekiabálásaink miatt - rosszalló pillantások hatástalanul peregtek le rólunk. Röviden szólva: jól éreztük magunkat. Mindez hosszan elmesélve: igazán nagyon jól éreztük magunkat. Én konkrétan annyit nevettem, hogy gyakorlatilag izomláza lett a hasamnak... laugh

Harmadik nap, harmadik este - Mozi utáni Baráti beszélgetés estéje: Már az ebéd utáni kávém kortyolgatása közben szokatlanul hamar elszakadtam az excel táblák bűvkörétől és lehunyt szemmel, mosolyogva pihentem pár pillanatot. Mikor lelkileg is visszatértem a Föld nevű bolygóra, azon kaptam magam, a moziműsort böngészem. Nem lacafacáztam. A megfelelő film kiválasztása egy pillanat műve volt csupán. Mi, anyák, már megtanultunk gyorsan és jól dönteni. Akkor már rendíthetetlen derűvel és szűnni nem akaró mosollyal tekintettem az egész világra. Jóindulatom és optimizmusom nem ismert határokat. Úgy éreztem magam mint egy szépségkirálynő-jelölt, aki a terveiről mesél összeráncolt homlokkal komolyan, picit gondterhelten, de a végén maximális önbizalommal kijelenti: ... és a világbéke! Így történt, hogy késődélután-koraeste megtekintettük az új Woody Allen filmet. Fittyet hányva a lesújó kritikára, amit a film kapott, nagyokat nevettünk és kitűnően szórakoztunk. Este, energiával feltöltődve találkoztunk rég nem látott barátainkkal. Egy szolid vendéglátóipari egységben folytatódott a móka és a kacagás. Folyt a szöveg magyarul és spanyolul, folyt a sör, a pálinka. Igazán remek este volt! Magyar lecsó, latin temperamentum. Hadonászó történetmesélés, heves gesztikulálás, messzire hallatszó hangos nevetés... ahogy én szoktam... laugh

Negyedik nap - Gyerkők hazajövetelének napja: Negyedik napra, ha nem is kipihenten, de semmiképpen sem másnaposan (az ember tudja, hol a határ! Röszkénél...), hanem jóleső, SZÓRAKOZÁSBÓL  ADÓDÓ fáradsággal vártam Kispockot szeretettel. Wellness hétvégén ugyan nem vettem részt, de a hatás nagyjából ugyanaz volt. Az előző esték pihentető, megnyugtató és lazító hatása tökéletesen feltöltött, így kicserélődtem. Mosolygós voltam, türelmes és derüs. A lakás ugyan cseppet sem úgy nézett ki, ahogy egy tökéletes anya tevékenykedése után nézett volna ki... Viszont gazdagabb lettem nemcsak csodás élményekkel, hanem csodálatos felismerésekkel is:

NEM vagyok tökéletes anya, de már nem is akarok az lenni. A jó anya: a boldog anya. smiley

A boldog anyának saját maga a legfontosabb. Figyel magára és törődik magával. Hiszen, ha nem törődne magával eléggé mindig fáradt lenne, kimerült és frusztrált, az pedig senkinek sem lenne jó.

 

A boldog anya laza, kisimeri magát a káoszban és NEM gyárt magának „felesleges” feladatokat, pl. vasalást.

A boldog anya NEM akar megfelelni másoknak, NEM akar megfelelni az elvárásoknak, csak saját magának.

A boldog anya nyugodt (próbál lenni) és NEM aggódik feleslegesen. Az aggodalom még önmagában nem oldott meg semmit, csak félelmet generál. A hitünket kell megerősíteni inkább.

A boldog anya NEM lelkiismeretfurdal, hiszen a lelkiismeretfurdalás semmire sem jó. A feladatokat a legjobb tudásunk és akaratunk szerint elvégezzük a hibáinkból tanulunk és kész. A show meg úgyis megy tovább, nem?

A boldog anya tudja, anyának lenni a legnagyobb gyönyörűség, ám egy anya munkanapja az otthoni második műszakkal együtt végtelenre is nyúlhat, ha hagyja.  De miért hagyná, ha könnyedén is veheti a dolgokat? Szeretettel, de könnyedén.

A boldog anya odafigyel magára, de ugyanúgy odafigyel a vele együtt élő egyéb emberi lényekre (és más organizmusokra) is.

A boldog anya könnyedén veszi a háztartást, de a gyerkőcre mindig próbál időt szakítani, ha máskor nem is, de a vacsoránál és az esti lefekvéskor mindenképp. Hétvégén pedig indulhat a KÖZÖS mókaság!

A boldog anya komolyan veszi a dolgokat, de szinte bármikor képes nevetni. Akár felháborítóan hangosan is, gyöngyözően, giling-galangolva kacagni... ahogy én szoktam... laugh

Végezetül fogadjatok szeretettel egy idevágó idézetet Vekerdy Tamás tollából, mintegy önigazolásképpen yes

„... A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek.”

Vekerdy Tamás: Szabadságot nekik! (2012. május 26., Vasárnapi Hírek)