Gyereklélekbúvár

Bejegyzések konkrét gyereknevelési kérdésekről, értékrendekről, könyvekről, filmekről, rendezvényekről. Önismeret - fejlesztés - felnőtt-gyerek kapcsolat összefüggéseiről. Minden probléma megoldható – beszélgessünk, vitatkozzunk, segítsünk egymásnak!

Anna, 2012.09.02. - 20:10

Páhy Anna - Varázslat„Vazul király, Valeriána uralkodója palotájának tetőteraszán reggelizett. Felemelte az előtte álló színarany tál színarany fedőjét, kiszemelt egy pufók pisztrángot, és színarany villájával óvatosan kiszedte színarany tányérjára. Vazul király alapjában szerény és igénytelen ember volt, nem kedvelte a pompát, a fényűzést, hanem hát ha az embernek a kedvenc nagynénikéje frissiben tett szert a varázslás tudományára, pontosabban most érkezett el ahhoz a szakaszhoz, amikor minden arannyá válik a kezében, igazán meg kell engedni, hogy gyakorolgasson héba-hóba. Manapság subaszőnyeget készítene rakásra, esetleg makramét.”

27 hozzászólás Tovább
Anna, 2012.08.29. - 16:06

Amikor sok-sok évvel ezelőtt én kezdtem az iskolát, nagyikám felsegítette a hátamra piros iskolatáskámat. Meglepődött, hogy mennyire nehéz. Rosszallóan megcsóválta a fejét:

"Nem tudom, a mai gyerekek okosabbak lesznek-e, mint mi voltunk, de hogy erősebbek lesznek az hétszentség."

20 hozzászólás Tovább
Anna, 2012.08.28. - 20:21

A fiam kijárta az első osztályt. Elindult tavaly szeptemberben piros iskolatáskájával, mint Vackor.

A tanító néniket maga választotta ki magának.

Még jóval beiratkozás előtt a nyílt napon bementünk a potenciális iskolajelölt épületbe...

 

24 hozzászólás Tovább
Anna, 2012.08.23. - 21:00

A fiam 4 és fél éves volt, Karácsony előtt pár nappal ballagtunk haza az oviból. Egyszer csak megállt és jelentőségteljesen rám nézett.

-Anya, ennyi volt.
-Micsoda Drágám?
-Anya, 4 és fél éves vagyok, ennyi volt! Most már felnőtt vagyok.

29 hozzászólás Tovább
Nóra, 2012.08.22. - 21:56

Most lássuk, hogy az önmagunknak feltett kérdésekre adott válaszokkal milyen hatásokra, milyen eredményekre számíthatunk gyermekeinkkel közös életünkben az önállóság kapcsán. Hogyan vezetnek az önismereti eredmények a környezetünkben (így gyermekeink viselkedésében is) bekövetkező változásokhoz? Ahhoz, hogy érthetőbb legyen, két példát fogok leírni.

17 hozzászólás Tovább
Nóra, 2012.08.16. - 21:09

Zelk Zoltán: Vers a mitugrász verébrőlhttp://egyszervolt.hu/vers/vers-a-mitugrasz-verebrol2.html

A gyerekek nyári elhelyezése a legtöbb családban igen komoly előzetes tervezést, átgondolt döntéseket igényel. A szerencsésebbek számíthatnak nagyszülői segítségre és támogatásra – mi közéjük tartozunk, hála az égnek angel, viszont rajtunk kívül bizony sokan vannak, akiknek segítség nélkül kell boldogulniuk. Ilyen esetekben a nyári táborok, az „önellátásra, önállóságra kényszerülés” kerül szóba, kivéve, ha esetleg barátokkal, ismerősökkel bartellben sikerül megoldani a gyerekfelügyeletet, vagy bébiszittert fizetünk… Ez a feladat azonban évközben is erőteljesen jelen van, gondoljunk csak a nevelés nélküli munkanapokra, egyéb szünetekre, betegségekre, hirtelen jött problémára, amikor nem vihetjük magunkkal a gyerekeket. Most épp az ilyen egyedül-boldogulós eset kapcsán terveztem leírni pár gondolatébresztőt.

21 hozzászólás Tovább
Nóra, 2012.05.02. - 10:51

A gyerekeim imádják, ha csiklandozom őket devil. Olyannyira, hogy régebben rendszeresítettünk is egy csiki-sarkot a szobában, ahol nem lehet mást csinálni, csak csiklandozni és dögönyözni a gyereket a földön. Ha „véletlenül” arra téved, meglakol, mert akkor elkapom, és heart„vége az életének” heartA csikizés a legváratlanabb pillanatokban érkezik. 2 szabály van: nem rúgunk, és ha pihenőt kérünk, akkor sportszerűen felmutatjuk a T-t a kezünkkel. Kifáradásig tart a meccs, de aki kidőlt, megadhatja magát. Nincs tárgyi nyeremény, a nyeremény maga az élmény a mostban.

102 hozzászólás Tovább
Nóra, 2012.04.20. - 15:08

Talán vagyunk egy páran, akik olykor/gyakran/mindig/legtöbbször/egyre ritkábban/néha küzdünk, hogy lehetőleg minden beleférjen az IDŐnkbe. A gyerek lelkének ápolása-és a sajátunk is… A hétköznapok rohanásában a felületes kérdések („Ebédeltél? Aludtál? Kivel játszottál?” jellegű kérdések) nem adnak túl sok építőanyagot a gyerek-szülő közötti bizalom hídjához, de előfordul, hogy bizony úgy érezzük, ennyire van időnk csupán. Én azt mondom, akkor inkább ne is szóljunk semmit, csak hallgassunk, és heartöleljük meg hearta gyerkőcöt/ket pár pillanatra, és kissnézzünk a szemébe/szemükbe, pusziljuk megkiss. Ez többet ér minden felesleges kérdezősködésnél. Amint látja, hogy kissé felszabadultunk, és a figyelmünk újra „használható”, elkezd majd magától is mesélni.

24 hozzászólás Tovább
Nóra, 2012.02.29. - 18:01

…felelte egy napon a lányom, amikor este fáradtan ült az asztalnál, és hiába kérdeztem bármit, nem felelt, nem tudtam, mi baja. Ezt mondtam végül: „Néma gyereknek anyja sem érti a szavát.” Ő nagyon rövid gondolkodás után rám mosolygott, és azt mondta: „Néma szülőnek gyerek se érti a szavát”. A felelete után boldog voltam, hogy ezúttal nem hallgattam, és nem adtam fel, hanem kimondtam AZT a mondatot, ami kihozta belőle ezt a reakciót. Gyöngéden figyelmeztetett engem, hogy ne kérdezősködjek már róla tovább, amikor ő arra kíváncsi, hogy velem mi van, és ha kábé két mondatban elmondanám, hogy ÉRZEM magam VALÓJÁBAN, ő is megnyílna FELÉM. AZONNAL hálát éreztem a lányomnak ezért a mondatáért, és vettem a lapot. Váltottam a buta kérdezősködésről, és elmondtam, hogy érzem magam, röviden, hogy megértse a maga 7 éves lelkével. Válaszképpen, amint befejeztem, minden kérdezés nélkül elmesélte mi nyomja a szívét. Egy dolgom volt: végighallgatni és együtt érezni, hogy érezze, fontos számomra. Megértett, megértettem.

34 hozzászólás Tovább
Nóra, 2012.01.04. - 16:15

Azért indultunk el itt, hogy megoszthassuk másokkal az örömeinket, megvitathassuk a kérdéseinket, segítsünk egymásnak a gyerekekkel kapcsolatban olykor/néha/gyakran/ritkán felmerülő kérdések és „problémák” megoldásában. Mert ahol gyerek van, ott kérdések és „problémák” vannak – most még leírtam a „probléma” szót, de javaslom, hogy fogjuk fel inkább feladatként, amit az élet elénk tár, és máris könnyebbé válik a megoldás, a megoldásra való hajlandóság.

Reméljük, hogy írásainkból kiderül, hogy amellett, hogy mi a gyereknevelést nem misztifikáljuk túl, szeretnénk népszerűsíteni egy olyan hozzáállást, ami igencsak hozzásegít a szülő-gyerek kapcsolatok harmonikussá tételéhez, a hétköznapok örömtelibb megéléséhez, a nehézségek megoldásához. Ha már csak néhány szülő nehéz(nek tűnő smiley) hétköznapjait sikerült is megkönnyítenünk, sikerrel jártunk.

20 hozzászólás Tovább