Gyereklélekbúvár

Bejegyzések konkrét gyereknevelési kérdésekről, értékrendekről, könyvekről, filmekről, rendezvényekről. Önismeret - fejlesztés - felnőtt-gyerek kapcsolat összefüggéseiről. Minden probléma megoldható – beszélgessünk, vitatkozzunk, segítsünk egymásnak!

Nóra, 2013.08.06. - 19:59

Elfogtunk egy levelet... smiley

... pontosabban egy e-mailt, amelyben Ilcsu, az NYPV 3. tagja, 3 gyermek szerető édesanyja és "Endrének, annak a drága embernek" a becses felesége - egyben lekes, kedves barátnőnk meghív bennünket egy kellemes nyári délutáni fagyizásra, de nem akármilyen fagyizásra... Saját házi készítésű remekműveinek megdézsmálására devil

Nyilván nem mondtunk nemet...

A "cuccok" aaaannyira jól sikerültek, hogy könyörögve kértük a gazdasszonyt, ugyan már, lenne olyan kedves, és megosztaná tapasztalatait a mélyen tisztelt olvasóinkkal is, kárpótlásul, ha már egyszer ők kimaradtak a levendulás fehércsokifagyi és a karamellizált dióval turbózott mascarpones körtefagyi crying - mint TOP termékek - ízeinek mámorító élményéből...

Hát tessék...

Alább álljon itt Ilcsu beszámolója a fagyikészítés szenvedélyéről cool

Jó szórakozást, reméljük, kedvet kaptok Ti is smiley

heartNóra, Anna heart

27 hozzászólás Tovább
Nóra, 2013.04.19. - 10:03

Jó ideje gondolkodunk, hogy megírjuk-e ezt a cikket a gyerekek pénzügyi nevelésével kapcsolatban, de eddig mindig visszafogtuk magunkat, hiszen annyi remek és hasznos oldal van, ahol szakemberek foglalkoznak a témával…  Nos, ami mégis rávett bennünket, az nem volt más, mint a hétköznapok áradatában a gyors segélyt kereső Mammma ad hoc ötlete egy-egy felmerülő problémára. smiley

A cikkírásnak most egy új, eddig nem alkalmazott módját választottuk, mindketten elmondjuk a gondolatainkat és a módszereinket mintegy párbeszédes formában. Így az egész téma és annak megvitatása hármasban folyik a Kedves Olvasóval, mintha csak régi kedves ismerősként beszélgetnénk. yes

34 hozzászólás Tovább
Nóra, 2013.03.03. - 01:34

Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy Kismalac.

Igen, igen, már a világon volt, bár nem túl régóta, - ezért aztán szegénykének még vékony volt a bőre, gyengék voltak a lábai, és igen-igen picurka volt. Fázott, és folyton malacmamához akart bújni, aki mindig melegen tartotta őt, mindig megetette őt langyos tejjel, akármikor szükségét érezte a kismalac, rálelhetett a szerető gondoskodásra. A mamája dédelgette is eleget, szépen gondját viselte, mindig betakargatta jó meleg szalmával, hogy meg ne fázzon. Mamája féltő gondoskodása még akkor sem múlt el, amikor a Kismalac már akkorácskára cseperedett, hogy iskolába kellett járnia. Malacmama aggódva nézett utána, pedig tudta, hogy kis csemetéjének hamarosan önmagáról kell majd gondoskodnia.

31 hozzászólás Tovább
Nóra, 2013.01.27. - 01:37

Az Újév apropóján talán sokan tettetek különféle „fogadalmakat”, leszokásról, átszokásról, rászokásról. Ami engem illet, én a fogadalom szót sosem használom a saját esetemben. Helyette szeretem inkább az „eljött a szükségszerű változások ideje” barátságos szókapcsolatot alkalmazni… laugh A „fogadalom” kifejezésnek számomra olyan erős és korlátozó hangulata van, hogy a szokások változtatását illetően inkább ELHATÁROZÁSról beszélnék. yes

Ha egyetértetek azzal a feltevésemmel, hogy új szokások kialakításához cca. 3 hét szükséges, akkor Ti, akik ezeket az elhatározásokat megtettétek mondjuk Újévkor, mostanra már a „próbaidőtök” végén jártok. Legyen szó akár újévhez kötött, akár spontán változtatási szándékról, az eredményekkelteljes vagy részleges megvalósulás illetve részleges vagy tökéletes kudarcelőbb-utóbb szembe kell néznünk. Tehát, ha már egyszer elkezdünk valamit, akkor azt csináljuk végig rendesen!cool

29 hozzászólás Tovább
Nóra, 2012.11.04. - 23:52

Tudom...tudom...ezért ragadtam klaviatúrát meg egeret... Hjaaajjj... 9 nap az 9 nap, akárhonnan nézzük. Márpedig most igencsak a végéről nézzük.

Verziók:

"Anya, most tényleg nagyon fáj a torkom. Reggel még nem éreztem semmit, de most..."frown

"Ugye ezt nem mondod komolyan hogy holnap hétfő? Elnézted a naptárat anyu, holnap vasárnap!"cool

"De megígérted, hogy szünet lesz! Még el se kezdődött!"enlightened

"Csak akkor megyek holnap suliba, ha megígéred, hogy nem kell már sokat járni..." devil

42 hozzászólás Tovább
Nóra, 2012.10.25. - 21:56

Mielőtt depresszióba fordulnátok a hétvégi óraátállítás miatt, gyorsan írok egy cikket arról, hogyan csaphatjátok el a reggeli hátam-közepére-kívánom-a-felkelést és a ha-a-fene-fenét-eszik-se-vagyok-ma-képes-kimászni-az-ágyból érzést… cheeky Nem tudom, hányan gyötritek magatokat és a gyerekeiteket rajtam kívül a koránkeléssel, de van egy sanda gyanúm…elég sokan? Hmmm... Nos, minden relatív - nekem a reggel 5 van túl korán, másnak a 4, s akad, akinek a reggel 7, sőt...  – de a felkelés akkor is felkelés, ha a fene fenét eszik, akkor is angry muszáj megbarátkoznunk a gondolattal. Én a fiammal a tyúkokkalfekvős-szemkipattanós fajtából származom, a lányom viszont a délben-szóljál-hozzám-legközelebb-addig-agyhalott-vagyok kategóriába tartozik.cool

20 hozzászólás Tovább
Nóra, 2012.08.22. - 21:56

Most lássuk, hogy az önmagunknak feltett kérdésekre adott válaszokkal milyen hatásokra, milyen eredményekre számíthatunk gyermekeinkkel közös életünkben az önállóság kapcsán. Hogyan vezetnek az önismereti eredmények a környezetünkben (így gyermekeink viselkedésében is) bekövetkező változásokhoz? Ahhoz, hogy érthetőbb legyen, két példát fogok leírni.

17 hozzászólás Tovább
Nóra, 2012.08.16. - 21:09

Zelk Zoltán: Vers a mitugrász verébrőlhttp://egyszervolt.hu/vers/vers-a-mitugrasz-verebrol2.html

A gyerekek nyári elhelyezése a legtöbb családban igen komoly előzetes tervezést, átgondolt döntéseket igényel. A szerencsésebbek számíthatnak nagyszülői segítségre és támogatásra – mi közéjük tartozunk, hála az égnek angel, viszont rajtunk kívül bizony sokan vannak, akiknek segítség nélkül kell boldogulniuk. Ilyen esetekben a nyári táborok, az „önellátásra, önállóságra kényszerülés” kerül szóba, kivéve, ha esetleg barátokkal, ismerősökkel bartellben sikerül megoldani a gyerekfelügyeletet, vagy bébiszittert fizetünk… Ez a feladat azonban évközben is erőteljesen jelen van, gondoljunk csak a nevelés nélküli munkanapokra, egyéb szünetekre, betegségekre, hirtelen jött problémára, amikor nem vihetjük magunkkal a gyerekeket. Most épp az ilyen egyedül-boldogulós eset kapcsán terveztem leírni pár gondolatébresztőt.

21 hozzászólás Tovább
Nóra, 2012.05.02. - 10:51

A gyerekeim imádják, ha csiklandozom őket devil. Olyannyira, hogy régebben rendszeresítettünk is egy csiki-sarkot a szobában, ahol nem lehet mást csinálni, csak csiklandozni és dögönyözni a gyereket a földön. Ha „véletlenül” arra téved, meglakol, mert akkor elkapom, és heart„vége az életének” heartA csikizés a legváratlanabb pillanatokban érkezik. 2 szabály van: nem rúgunk, és ha pihenőt kérünk, akkor sportszerűen felmutatjuk a T-t a kezünkkel. Kifáradásig tart a meccs, de aki kidőlt, megadhatja magát. Nincs tárgyi nyeremény, a nyeremény maga az élmény a mostban.

102 hozzászólás Tovább
Nóra, 2012.04.20. - 15:08

Talán vagyunk egy páran, akik olykor/gyakran/mindig/legtöbbször/egyre ritkábban/néha küzdünk, hogy lehetőleg minden beleférjen az IDŐnkbe. A gyerek lelkének ápolása-és a sajátunk is… A hétköznapok rohanásában a felületes kérdések („Ebédeltél? Aludtál? Kivel játszottál?” jellegű kérdések) nem adnak túl sok építőanyagot a gyerek-szülő közötti bizalom hídjához, de előfordul, hogy bizony úgy érezzük, ennyire van időnk csupán. Én azt mondom, akkor inkább ne is szóljunk semmit, csak hallgassunk, és heartöleljük meg hearta gyerkőcöt/ket pár pillanatra, és kissnézzünk a szemébe/szemükbe, pusziljuk megkiss. Ez többet ér minden felesleges kérdezősködésnél. Amint látja, hogy kissé felszabadultunk, és a figyelmünk újra „használható”, elkezd majd magától is mesélni.

24 hozzászólás Tovább